A méretre vágás után a betonacél szálakat a vasalási tervnek megfelelően hajlítjuk. A kézi hajlítást hajlítópadon végezzük. A hajlítópad földbe ágyazott lábakra helyezett pallótáblákból áll, magassága kb. 90 cm. A művelet a hajlítás helyének megjelölésével kezdődik. Több, azonos méretre hajlítandó betonacél esetében a szálakat egymás mellé helyezzük, ügy, hogy végeik egy egyenesbe essenek. A hajlítás helyét az egyik szálon bejelöljük, majd a jelölést léc segítségével vetítjük át a többire.
A vékonyabb betonacél szálakat a hajlítópadba vert ün. tüskék körül hajlítókulccsal hajlítjuk meg . Erre a célra a hajlítópadba vert ácskapocs is megfelel. A vékonyabb betonacélokat tüskék használata nélkül, két hajlítókulcs segítségével is meghajlíthatjuk. A vastagabb betonacél szálakat (legfeljebb 16 mm átmérőig) ugyancsak hajlítókulccsal, de a kézi vashajlító eszköz segítségével hajlítjuk.
A kézi vashajlító eszköz acél talplemezből és a talplemez furataiban elhelyezett tüskékből áll. A talplemezt a hajlítópadra csavarokkal erősítjük fel. Az itt használatos hajlítókulcsok abban különböznek az előzőekben ismertetettektől, hogy ezek alsó részéből tüske áll ki, amely a rögzített talplemez valamelyik furatába illeszthető. Mind a kulcs, mind pedig a talplemez tüskéire különböző átmérőjű, sasszeggel rögzített csodarabok fűzhetők fel, amelyek segítségével a kívánt sugarú hajlítások elvégezhetők. A hajlítási művelet során a betonacél szálak szabad végét a hajlítópad másik sarkában elhelyezett tüskés lemezzel rögzíthetjük. Elkerülhetjük a szálak megfordítását, ha a pad mindkét végére (az átlósan szemben fekvő sarkokra) egy-egy kézi vashajlító eszközt erősítünk fel. A kampók a hajlítás után rendszerint rászorulnak a tüskére; levételükhöz használjunk kis feszítőrudat (pájszert).